DEMCSÁK KATALIN (PhD)

SZTE, Juhász Gyula Tanárképző Kar, a TheAlter Fesztivál egyik alapítója

Alternatív színházak a rendszerváltáskor

Előadásomban igyekszem átfogó képet adni azoknak a kisebb-nagyobb alternatív, „szabad", a színházi struktúrán kívül, vagy annak határán működő színházi csoportok tevékenységéről, amelyek az egyetemi színházi csoportok nyomán, vagy belőlük formálódtak a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején. Milyen lehetőségek nyíltak az új egyesületi törvény, a formálódó pályázati rendszer, az önkormányzatiság megteremtésének hatására? Milyen szervezeti modelleket használtak, használhattak ezek a csoportok Szegeden? Miként voltak képesek a színházi nyelv megújítására és a közönség látókörének bővítésére különféle színházi aktivitások meghonosításával?

GYÜDI SÁNDOR

a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, a Szegedi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere

Színigazgatás napjainkban

2008-tól, színigazgatói működésem kezdetétől a magyar színházi életre jelentős hatást gyakorolt a hazánkban is egyre jobban érezhető nemzetközi gazdasági válság, az év végén elfogadott előadó-művészeti törvény és az a folyamat, mely néhány év alatt – legalábbis a vidéki színházaknál – a színigazgatók nagyarányú kicserélődését és a szakma esztétikai–ideológiai–politikai értelemben vett kettészakadását eredményezte. Előadásom a színházak gazdasági helyzetének, működési modelljeinek, stratégiáinak változásával foglalkozik, valamint a vidék legnagyobb színháza, a Szegedi Nemzeti Színház működésén keresztül bemutatja a mai magyar színházi élet ellentmondásait, ebben a színházvezetés választási–döntési kereteit, kényszereit, lehetőségeit.

KORMOS TIBOR

kulturális menedzser, politikus,
1992 és 1996 között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója

Színigazgatás a rendszerváltás idején

25 éve mindnyájunk életét áthatotta a várakozás, tudtuk, hogy minden megváltozik. A szegedi színház is megváltozott, ezt a magam nézőpontjából és értékrendem szerint igyekszem bemutatni, elismerve ugyanakkor azt is, hogy mások, a maguk más nézőpontjából mindezt bizonyára másként látták. Szó lesz motivációkról, szemléletről és módszerről, intézményi-, és műsorszerkezetről, kudarcról és sikerről, végül a tanulságokról, amiket a magam számára levontam ezekből az évekből.

NAGY LÁSZLÓ

ny. intézményvezető,
1982 és 1992 között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója

Színigazgatás a rendszerváltás előtt - 10 év, 20 perc

Előadásomat okoskodással nyitom az irányítás és a vezetés (igazgatás) összefüggéseiről. Majd a következőkről lesz szó:

- Színháztörténeti kor- és kórtörténeti előzmények.

- Szeged, 1982: színház, vezetők nélkül.

- A Nagy Vezetőváltás: modellmódosítás, szellemi, anyagi rekonstrukció.

- A minőség konfliktusai.

- Rendszer- váltás-ok.

- Konklúziókeresés (helyett).

Szalisznyó Lilla (PhD),
MTA BTK Irodalomtudományi Intézet munkatársa

„mértéket vettem Kelemen László úrnak a lábárol" - Két színmű a magyar színjátszás úttörőinek emlékére

A Kelemen László-féle társulat 1790. október 25-i nyitóelőadásának százéves emlékünnepére Jókai Mór és Váradi (Weber) Antal írt színművet. Mindkettőnek Pesten, a Nemzeti Színházban volt a bemutatója. Váradi Az úttörők című műve kiadatlan. A Jókai keze alól kikerülő Földön járó csillagok többször megjelent ugyan, de a szakirodalomban ugyanolyan sűrű csönd veszi körül, mint a másik drámát. Így először keletkezéstörténetüket kell bemutatnom. Ezt követően a témafeldolgozásokat hasonlítom össze, az eltérésekre és a műközi ismétlésekre egyaránt figyelve azt nézem meg, hogy melyik szerző miként próbálta az első színészekről személyes emlékekkel már nem rendelkező közönséggel megismertetni Kelemen törekvésének és a magyar nyelvű hivatásos színjátszás indulásának jelentőségét, illetve milyen képet alakított ki magáról Kelemen Lászlóról. A keletkezések alkalomhoz kötött multimediálitásából kiindulva a szerzői szövegek mellett a rendezőpéldányokra is hivatkozni fogok.

EGYED EMESE

egyetemi tanár,
Koloozsvár, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Magyar Irodalomtörténeti Tanszék

"Arany idő". Kótsi Patkó János szerepértelmezése

Kótsi Patkó János (1763–1842) színész, drámafordító az erdélyi színtársulatnak direktora is volt több ízben. A hivatásos színjátszás régionális történetének maradandó értéke a magyar nyelvű, nyilvános drámajátszás anyagi, jogi, közmegítélésbeli mostohasága idején kifejtett munkássága, amely Kelemen Lászlóéval hasonlóságot mutat. Az előadás a kolozsvári társulati direktor színházkoncepciójához főleg az általa fordított Inkle és Járikó vagy Az aranyidő (1798, 1800, stb.) című zenés mű problematikájának és Kótsi fordítói, rendezői, szerepértelmezői orientációjának vizsgálata által közelít.

KISS LAJOS

építész, szakíró, a Csongrád megyei Urbanisztikai Egyesület elnöke, t. egyetemi docens,
SZTE TTK
Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék

Vedres István kultúrmérnök és az első szegedi színház

Vedres István valódi „kultúrmérnök": elsősorban szakmájának korabeli megnevezése szerint – földmérő, vízszabályozási-, illetve építőmérnök –, ugyanakkor tipikus reneszánsz személyiség, aki sokkal több, mint profi „inzsellér". A kultúrát és a művészeteket értő és művelő ember, köz- és szépíró, színházi szerző, műpártoló. Sokat tett a magyar nyelv megújításáért és az állandó szegedi színház megteremtéséért, egy időben Kelemen Lászlóval közösen. Ő tervezte a korábbi szegedi Városházát – benne az első színháztermet is –, ő volt a színház első intendánsa.

SÁNDOR JÁNOS

Jászai-díjas rendező, színháztörténész
Szegedi Nemzeti Színház

Kelemen László Szegeden

Az előadás az első magyar színigazgató széthullott pesti társulatának újbóli megszervezését és sikeres Tisza parti működését tárgyalja, újabb adatok és források felhasználásával.

DEMETER JÚLIA CsC, PhD

főiskolai tanár, ELTE BTK
Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet

Kezdés és folytatás: az első hivatásos társulat helye a magyar színháztörténetben

1790. október 25-én a budai Várszínházban tartotta első előadását Kelemen László társulata, azaz: megszületett a magyar nyelvű hivatásos színjátszás. Ismerték-e, folytatták-e az udvari vagy az iskolai színpad hagyományát, milyen volt a színpadi és színészi technika, miből állt a műsoruk, mit kezdtek a darab- és pénzhiánnyal, hogyan jártak kötéltáncot a művészi vágyak, a közönségigény, a politika, a piac egymást keresztező madzagain – e kérdésekre egy választ biztosan adhatunk: a mai színházcsinálók élete igen hasonló gondokkal és szépségekkel van tele.