Augmented Reality - virtuális szoborkiállítás: egész évben, folyamatosan megtekinthető

Különleges, virtuális kiállításon jelennek meg a REÖK-ben a világörökség részei, a világ leghíresebb szobrai - valósághűen, mindössze egyetlen tablet segítségével. A Nagy Szfinx, a Szabadság-szobor, a kínai agyaghadsereg, a Laokoón-csoport, a Dávid-szobor, A gondolkodó is látható a palota átriumában. A tárlat nagy előnye, hogy utazás nélkül szemlélhetjük meg élethűen ezeket az alkotásokat, sőt, a technika segítségével szelfizhetünk is velük, miközben alapvető információkat és érdekességeket is megtudhatunk róluk egy szintén virtuális tárlatvezetés segítségével.

Jan Saudek kiállítása: 2016. 10. 28. – 2017. 01. 15.

A cseh fotóművész alkotásaiból a világ számos országában rendeztek már kiállítást. Munkáinak ismertetőjegye a kézzel színezett álomvilágszerű ábrázolások. Gyakorta láthatunk kopott, málló vakolatú falak között meztelen, félmeztelen vagy jelmezszerűen beöltöztetett alakokat fotóin, egy lepusztult, időtlen, ám színes világ szereplőiként. Művei visszaidézik a 19. századi erotikus fotográfiák világát, valamint Hieronymus Bosch és Bernard Faucon művészetét. 

László Anna kiállítása: 2016. 12. 08. – 2017. 01. 22.

László Anna szegedi grafikusművész kamarakiállítása. Munkásságában fontos szerep jut a természet közelségének és az irodalomnak.

Vásárhelyi Antal kiállítás: 2016. 12. 09. – 2017. 01. 22.

A Ráday Galéria vezetője, a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesület elnöke, jól ismert magyar grafikusművész. Műveit erőteljesen jellemzi a konstruktivizmus és az intellektualizmus. A kamarakiállítás nagyjából 50 alkotást mutat be.

Duray Tibor: Emberi, túlságosan is emberi: 2017. 01. 27. – 2017. 03.19.

A nietzschei cím ezennel az 1988-ban elhunyt, s a 20. századi magyar képzőművészet még felfedezendő, pontosabban újra felfedezendő alakjai közé tartozó Duray Tibor tárlatának címeként szerepel. A szegedi Reök-palota körbejárható kiállítótermében tematikus csoportokba szedve láthatjuk Duray alkotásait: a monumentális méretű Aranykort, a korai art decós képeket, a Derkovits hatás nyomán, ám saját hangon megszólaló, megkapó enteriőröket, zsánerképeket és portrékat, a háborús és minden bizonnyal 56-os élmények szuggesztív műveit, a spontán manuális készségről tanúskodó tusrajzokat, a késői apró tájképeket és a hatalmas üvegablak-terveket, a talányos színpadképeket.

Kántor Ágnes: Határérzet 2017. 02. 02 – 2017. 03. 19.

“Kántor Ágnes képein az ábrázolt figuratív alakok épp annyira elvonatkoztatottak, mint amennyire az absztrakt/geometrikus elemek a valóság egy-egy szeletét láttatják. A festmény keretei közt teremtett világ tér és idődimenziói megragadhatatlanok. Akár az álomban vagy az emlékekben, csak részek rajzolódnak ki tisztán s a részek közti viszonyok esetlegesek, pillanatnyiak. Pillanatnyi jelenlétükkel, – ragadjuk itt meg alkalomszerűen Kierkegaard teóriáját – az öröklét egy darabjai. A lazúros képsíkokon felderengő álomszerű képek különböző valóságelemeket kapcsolnak össze, amelyeket – többnyire absztrakt motívumok ismétlődése köt össze a változó képi kontextusokban a síkban elmosódó perspektívákban vagy azok hiányában.” (Fekete Vali elemzése)

Alfons Mucha kiállítás: 2017. 03. 24. – 2017. 05. 07.

A világhírű Alfons Mucha sokoldalú életművéből kifejezetten a szecessziós alkotásokra fókuszál a tárlat, összhangban a Reök-palota építészeti stílusával. A szecesszió nagymesterének izgalmas, alkotásait az 1890-es évtizedtől kezdődő merítése felvonultatja a jól ismert Sarah Bernhardt-plakátoktól kezdve olyan reklámgrafikákat is, melyekkel a magyar nagyközönség csak ritkán találkozhat. A kiállítás segítségével a szecesszió leglebilincselőbb életművébe pillanthatunk bele. A válogatás egyrészt egy prágai galériából, másrészt a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményéből érkezik.

Ázbej Kristóf kiállítása: 2017. 03. 31. – 2017. 04. 30.

A kortárs képzőművész nagyméretű kollázs installációja a művész franciaországi lakását rekonstruálja, melyet az évek alatt önálló műalkotássá alakított, kollázsokkal díszítette. Ennek a különleges és bonyolult installációnak bemutatására vállalkozik a Reök-palota. Ilyen jellegű térinstallációs kiállítást még nem láthatott a közönség az elmúlt 10 évben.

XXXIX. Nyári Tárlat: 2017. 05. 20. – 2017. 07. 16.

A legjobb hazai kortárs képzőművészek alkotásait láthatja a nagyközönség a XXXIX. Nyári Tárlaton a REÖK-ben. A biennálé-rendszerű kiállítás az ország egyik legjelentősebb képzőművészeti seregszemléje. Mindenkori célja, hogy bemutassa a kortárs magyar törekvéseket, a hazai táblaképfestészetről, grafikáról és plasztikai áramlatokról átfogó és hiteles, stilárisan sokszínű képet nyújtson. A tárlaton minden évben megjelennek figuratív és nonfiguratív alkotások ugyanúgy, mint a lírai absztrakt vagy a fotó- és hiperrealista művek. 

Salvador Dalí kiállítás: 2017. 07. 28 – 2017. 09. 24.

Az idei, jubileumi 10. évben két világhírű mester kiállítását is láthatják a REÖK látogatói. Salvador Dalí sokszorosított grafikáit, litográfiáit, rézkarcait mutatja be a tárlat, mely kiegészül a sokoldalú művész kisplasztikai kísérleteivel. Dalí legjellemzőbb, legnépszerűbb, szürrealista korszakát láthatják az érdeklődők. Mintegy 60 alkotás érkezik a REÖK-be Prágából.

XXIII. Szegedi Művésztelep kiállítása: 2017. 07. 29 – 2017. 08. 25.

A Szegedi Művésztelep 23 éve ad helyet és alkalmat a magyar kortárs képzőművészeknek. Ez idő alatt 150 művész mutatkozott be és hagyta munkáját Szeged Város gyűjteményébe. A résztvevők névsora nem csak hazámkban, de külföldön is jól ismert neveket mutat. A művésztelep progresszív szemléletében kezdetektöl fogva kezdetektől fogva épp úgy jelen van a frissen végzett vagy még egyetemi tanulmányaikat végzők, mint a már komoly szakmai sikereket elért Munkácsy-díjas alkotók. Ez évben vendégünk Vincze Ottó Munkácsy-díjas képzőművész, aki River-pool című installációjával egyik képviselője hazánknak az idei Velencei Biennálén.

A kiállító művészek: Bandis Barbara Melitta, Rebecca Dick (Egyesült Királyság), Gulyás Andrea, Huszár Imre, Kótai Tamás, Melkovics Dorina, Mizsák Gergő, Oberfrank Luca, Amy Pitt (Egyesült Királyság), Vincze Ottó

REÖK 10: 2017. 08. 04. – 2017. 10. 04.

Különleges időutazásra hívjuk nézőinket, a valamikor a közönséget invitáló kiállítási plakátjainkkal. A tárlókban látható poszterek segítségével megidézzük egy évtized kiállítási programjait. Azon nézők, akik annak idején, a távolabbi vagy a közelmúltban látták e színes hirdetések által felelevenített kiállítások valamelyikét, bízunk benne, hogy tartalmas, maradandó vizuális élmények őrződtek meg emlékeikben. Lesznek talán olyanok is, akiknek egyfajta emlékezés atlasza, érdekes történeti tabló lesz ez a plakátegyveleg, valamiféle sűrített „kis szegedi művészettörténet”. S talán lesznek olyanok is, akik éppen az itt látottak alapján döntenek úgy, hogy belépnek az épületbe, s válnak a REÖK visszatérő látogatóivá.

Válogatásunk jelzi, hogy az intézmény milyen sokrétű kiállítási koncepció alapján működik. Láthatják az elmúlt években nálunk bemutatott, ikonná vált, klasszikus képzőművészek és alkotók – Goya, Picasso, Andy Warhol, Rembrandt, Miró, Hundertwasser, John Lennon, Marilyn Monroe, Mel Ramos, Jan Saudek, Mucha, Dalí – kiállításainak plakátokon megőrzött emlékét. A nemzetközi, nagy nevek mellet, ízelítőt kínáltunk Szeged testvérvárosainak, illetve Európa más kulturális centrumának képzőművészeti életéből: Nizza, Darmstadt, Turku, Cambridge, Temesvár, Bécs, Párizs, Prága művészei, szakemberei vitték a világba a szecessziós palotabeli élményeiket, tapasztalataikat. Az utcatárlókban felidézzük a kortárs magyar művészet számos meghatározó epizódját, a Nyári Tárlatok, Táblaképfestészeti Biennálék, csoportos és egyéni kiállítások (Aba-Novák Vilmos, Tornyai János, Lehel István, Kovács Péter, Zoltánfy István, Nyilasy Sándor, Vinkler László, Fischer Ernő, stb.) Szeged kulturális életében jelentőségteljes momentumait. 

Magyar Képzőművészeti Egyetem: Best Of Diploma 2017 – Válogatás: 2017. 09. 01. – 2017. 10. 01.

Az idén jubiláló REÖK nagyrészt kortárs kiállításoknak adott helyet az elmúlt egy évtizedben. Nemrég a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel kötött együttműködést a kiállítóház, melynek értelmében a legfiatalabb hazai művészgenerációt tudjuk bekapcsolni ebbe a vérkeringésbe. A diplomamunka öt év művészi munkájának összegzése – szándéka szerint tehát mestermunka. A kiállítás tehát a „krémek krémje”, a legjobbaknak ítélt diplomamunkákból válogat. A Best of Diploma kiállítóit a tanszékek mesterei javasolják. Az itt bemutatott festő, szobrász, grafikus, intermédia és látványtervező szakos hallgatók munkái méltóképpen reprezentálják az egyetemen zajló művészeti oktatás sokszínűségét, friss szemléletét.

Szecesszió madártávlatból: 2017. 10. 06. – 2017. 12. 20.

Kiállításunk mottóját a magyar szecessziós építészet európai rangú mesterének Lechner Ödönnek (1845-1914) a nemzeti stílus terén kifejtett első lépésként megvalósult Posta Takarékpénztárhoz kapcsolódó találó anekdotája indukálta. Lechner egyik tanítványa az 1901-ben befejezett palota kapcsán olyan kritikát fogalmazott meg, hogy a mesternek kár volt ilyen nagyszerűen kidolgozott tetőzetet terveznie, hiszen az utca szintjéről úgy sem látszik belőle szinte semmi, mire Lechner azt válaszolta, hogy azt a madarak kedvére készítette. Tárlatunk az igen gazdag eredményt felvonultató szegedi szecessziós építészet tizenhárom fontos épületét mutatja be, olyan szokatlan nézőpontokból, ahogyan a járókelők, az utca embere azt egyáltalán nem láthatják. Nem szándékoztunk didaktikus szegedi építészettörténeti kiállítást létrehozni. Inkább a századforduló fantasztikus, sokszínű, invenciózus művészetének nem közismert vetületét szeretnénk megmutatni a kiemelt részletekkel, érzékeltetve egy száz évvel ezelőtti korszak alapos, mindenre odafigyelő építészeti gyakorlatát. A gondosan kidolgozott elemek, tagozatok, dúsan díszített oromzatok, népi hímzések növényi ornamentikáját idéző majolika ékítmények, mozaikok, mívesen kivitelezett kovácsoltvas erkélyrácsok, bádogozott toronysisakok, szellőzők fantáziadús keretezése, a színpompásan virító stukkókvárosunk 1900-as évek eleji építészetének színes repertoárját idézik. 

Káosz és Rend: 2017. 10. 07. – 2017. 11. 19.

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete 2017-ben immár ötödik alkalommal rendez „szalon jellegű” tematikus kiállítást tagjai számára. A káosz és a rend egy olyan fogalompár mely akár a (művészi) alkotó folyamat leírására is szolgálhat. Amikor a művész alkot/teremt a káoszból rendet/kompozíciót hoz létre.

A kiállításra több mint hatszáz alkotó jelentkezett. Az eredeti művek helyett azonos méretű, digitális printekkel találkozhatnak a látogatók, ahogy 2012-ben az első kiállítás alkalmával is, ahol a helyszín szintén speciális installációs rendszert és téralakítást kívánt. A Káosz és Rend kiállítás esetében az installálás módja maga is értelmezi a témát: a művek sokaságában rendet, rendszert hoz létre egy körbejárható téri struktúra segítségével. A kiállítások tematikájának ötletgazdája, a látványtervek, installációk, és a katalógusok tervezője Sárkány Győző grafikusművész. A megnyitón szakmai elismerések átadására is sor kerül. A kiállításhoz katalógus készült.

A korábbi évekkel összevetve megállapítható, hogy a Reök-palotában látható anyag műfaji megoszlás, technikai kivitelezés, kifejezőeszközök, stílusjegyek tekintetében nem mutat jelentős változást, a festészet, szobrászat, grafika, alkalmazott grafika, textil, kerámia, üveg, fotóművészet és belsőépítészet kategóriáiban készült munkákat most is a nyelvi pluralizmus jellemzi. A festészet területén domináns hagyományos szemléletű kompozíciók mellett felfedezhetünk különféle kísérletező, vegyes technikával, újszerű anyaghasználattal megoldott kollázsokat, plasztikákat, számos fotóművészeti alkotást és számítógépes grafikát.

A MAOE által 2012-ben megkezdett tematikus kiállítás-sorozat első projektje egy válságos időszakban adott pozitív választ a szervezet létjogosultságának kérdésére. Az azóta eltelt időszakban a reprezentatív kiállítások mellett számos speciális tagozati és egyéb bemutatók valósultak meg itthon és a határokon túl. A mostani kiállítás segítségünkre lehet, hogy áttekintő képet kapjunk a hazai művészi rendkísérletek káoszában.

Intervallum – Kalmár János szobrászművész kiállítása: 2017. 11. 24. – 2018. január 10.

Az emberi figura soha, egy pillanatra sem tűnt el teljesen a kortárs szobrászatból, alkalmazásának miértje és mikéntje azonban a 21. századra alaposan megváltozott. Ha felütünk egy kortárs plasztikával foglalkozó kézikönyvet, az első fejezet témája biztosan az emberi alak reprezentációja. De a fogalom, ami alá a jelenséget nagy valószínűséggel besorolva találjuk: a TEST. Kalmár János szobrászatának személyes indíttatású antropomorfizmusa azonban mindennek antitézise: plasztikái egyetlen dolgot tematizálnak, és az az emberi LÉLEK.

Művei hangvételét az emberi magány folyamatos újrafogalmazása, a világba vetett szellem törékenysége határozza meg. Mindez következik filozófiájából is: a szobrot élete lelki okainak megismerése, megértése, spirituális folyamatok eredményének tekinti, a lelki helyzetek fizikai formában létrejövő közvetítőjének, arra utalva, ami valójában láthatatlan. Számára a szobrászat ön- és világértelmezés, amely így válik egyben emberértelmezéssé is. Munkáinak szellemisége az általa személyesen is megélt nyugati és a keleti hatások ötvöződését mutatja, azok közös gyökerére, a lélek prioritására építve.

Az 56 plasztikát, illetve installációt bemutató kiállítás egy következetesen bejárt út köztes állapotát mutatja be a jelen munkáiból visszatekintve a múltbeli művekre. A tárlat része a megnyitón elhangzó különleges hangművészeti installáció is, amely egy konkrét plasztika, az 'Emelkedés' térbeli kiterjedését fordítja át – digitalizálva azt - hallható élménnyé, zenei struktúrát komponálva abból. Baráth Bálint nemzetközi hírű kísérleti zeneszerző és zongoraművész társszerzőségével létrejövő sound art műhöz a kiállítás megnyitójának alkalmából egy különleges, interaktív koncert is kapcsolódik majd.  A zeneszerző maga és Dóra Attila klarinétművész, az improvizatív jazz és kortárs zene jól ismert alakja a hanginstalláció alapját képező szobor segítségével a közönséget is bevonja majd a kompozíciós folyamatba, egyetlen párbeszéddé alakítva a szobor, a zeneszerző, a hangszeres zenész és a nézők együttlétét.