Gyermek és Felnőtt Palotaséta

Augusztus 31. 10:15, 11:15

Aktuális
program

Gyermek és Felnőtt Palotaséta

Augusztus 31. 10:15, 11:15

Közösségi
oldalaink
Facebook Google+ Youtube Foursquare Twitter
Főoldal

Hu | En

Az épület története

 

Papp Katalin

Reök-palota: szenvedély építészetben és művészetben

reok 02Szegeden, a Tisza Lajos körút és a Kölcsey utca sarkán, a Magyar Ede téren találhatjuk a hazai szecesszió ezen egyedülálló alkotását. A külföldi szakirodalomban „Hungarian Jugendstil" néven emlegetett építészeti stílus jegyeit magán viselő ház Magyar Ede tervei alapján 1907-ben készült el. A katalán Antoni Gaudí lakóházaival rokon épület európai viszonylatban is a legszebbek egyike. Valóban ritka kincset birtokol Szeged városa. A város szívében egy évszázada álló családi palota – dacolva háborúkkal, rendszerváltozásokkal – európai viszonylatban is kimagasló, különleges érték. Alkotója, a fiatalon – 35 évesen – elhunyt építőmester, Magyar Ede, aki elszánt, bátor és tehetséges volt ahhoz, hogy a konzervatív magyar szemlélet ellenére, szűkebb hazájába, a dél-alföldi városba bekapcsolja Európát. Azt az európai fejlődést hozta el, amely újító eszméivel áthatotta nemcsak a kor építészetét, hanem új szemléletével hatni tudott más művészeti műfajokra is. Bár a korszak magyar építészetében – így Szegeden is – fellelhetőek ezen legújabb szemlélet egyes elemei, mégis fiatalos és elszánt lendület, európai tapasztalat és kitekintés kellett ahhoz, hogy Szegeden létrejöhessen egy olyan egyedülálló épület, mely még a szecesszió stílusának követői körében is meglepően bátornak hatott.

Az Európában egyre népszerűbb irányzatnak – a még virágzó, általánosan elfogadott eklektikus szemlélettel szemben – Magyarországon is voltak követői. Egy-egy csoportosulás vagy iskola munkássága (Lechner, Medgyaszay, Kós, a Fiatalok csoportja stb.) kitörölhetetlen a magyar építészet történetéből. A magyar szecesszió legismertebb, legnagyobb hatású építészének Lechner Ödönt (1845–1914) tartják, aki a stílus magyar irányzatának, a magyar formanyelv megteremtésének kezdeményezője is volt. Lechner Szegeden is alkotott, de a Reök-palotán mégsem az ő, hanem sokkal inkább – Magyar Ede párizsi személyes élményein átszűrve – a francia és a belga Art Nouveau hatása mutatható ki. A magyar szecesszió e ritka vonulatába néhány budapesti épületen kívül – melyek közül Vidor Emil épületei emelkednek ki – egyedül ez a szegedi palota sorolható. Stiláris újdonsága mellett különös értéke, hogy egy időben született az európai nagyvárosokban emelt hasonló épületekkel.

220px-magyaredekjA ház „felfedezője" az 1970-es években Bakonyi Tibor (1934–1982), Szegeden élő építészmérnök volt. Fáradhatatlan szenvedéllyel kutatta az épület tervezője, Magyar Ede és építtetője, Reök Iván (1855–1923)  vízépítő mérnök múltját, történetét. Bakonyi kutatásai alapján (Bakonyi Tibor: Magyar Ede. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989) tekintjük át röviden az építő és építtető történetét, valamint az épület jellemzését.  Magyar Ede Orosházán született 1877. január 31-én. A harmadik gyermekként született Ede hároméves, amikor a család felvette a Magyar vezetéknevet. Építőmesteri képesítését a Budapesti Állami Felsőépítőipari Iskolában szerezte 1901-ben. Tanulmányai során többször utazott külföldre; kedvenc úticélja Párizs volt. Külföldi tanulmányútjai után főként Szegeden tevékenykedett. A századfordulót követő években még tartott az építőipar kiegyezést követő fellendülési szakasza, így alkotómunkáját kedvező időpontban kezdhette. Tervezői munkássága 1904-től ismeretes. Huszonkilenc évesen kapott megbízást a Reök-palota megtervezésére. Egy építész számára a mai napig ritka adomány, hogy saját hazájában olyan megbízóval kerülhet kapcsolatba, aki nemcsak hasonló szemlélettel, széleskörű látásmóddal bír, hanem olyan bizalommal is van iránta, hogy teljes odaadással, szenvedéllyel megvalósíthatja elképzelését. Az épület engedélyezési terveit 1906. július 2-án nyújtotta be a városépítészeti bizottsághoz. E tervek alaprajzi elrendezése szinte megegyezett a megvalósult állapottal, de a homlokzatok, a tényleges ablakok és ajtók feltüntetése mellett neobarokk részletmegoldásokat és homlokzattagolást is tartalmaztak.  1907 novemberére, alig másfél év alatt készült el igényes kivitelben, túlnyomórészt helyi művészek és mesteremberek közreműködésével. Az alaprajz a család igényeit tükrözi: Reök Iván fiai részére szintenként egy-egy garzonlakás, leányai részére szintenként két-két többszobás lakás készült el. A lakások elhelyezése és kialakítása az építés idejének korszerű és ötletgazdag megoldását idézi. A földszinti sarokrészen vendéglő nyílt, míg a többi helyiséget iparosok és kereskedők bérelték. A bejárattól balra Magyar Ede saját tervezőirodáját rendezte be.

A Reök-palota városképi hatását növeli az előtte levő kis teresedés. A kétemeletes saroképület szinte szobrászi eszközökkel formált homlokzatai már messziről felkeltik érdeklődésünket. A külső tömegképzés hangsúlya a nyitott és zárt erkélyekkel, valamint a magas pártafallal tagolt sarokrészen van. Hullámzó falsíkjai, varázslatos virágmotívumai változatosságot mutatnak, ugyanakkor az építészeti tektonikával szerves egységet képezve kiegyensúlyozottságot sugallnak. A homlokzattagolás ritmikája is rendkívül szellemes, kiegyensúlyozott: egyszerre képes hangsúlyozni a főbejáratot és a sarokátfordulást. Ma is ámulatot és csodálatot vált ki Magyar Ede merészsége, eredetisége, formáinak gazdagsága, még feloldásra váró szimbólumrendszere, amely az épület minden egyes részletén tetten érhető. reok viragokElfogadhatjuk lelkes elemzőjének, Bakonyinak állítását, hogy ilyen formai tökéletességre, a virágmotívumok építészeti tagozatokká való átlényegítésére, a virágmotívumokból komponált oszlopfők és pilaszter fejezetek ilyen szép formálására az Art Nouveau egész mozgalmán belül alig találunk példát. Magyar Ede munkatársa, Takács János igen pontosan felidézi Magyar szokatlan formálásának indítékait: „Alapvető a falsíkok hullámos kialakítása. Az egész homlokzat mintegy dombormű, a csendes tóparti nyugalom vonalvezetése éles vonalak kerülésével. A lágy árnyékú zárterkélyek, a nyitott erkélyek hullámos alátámasztékai, a lizénák, oszloptörzsek, oromzatok hullámos kialakítása is mind a vízi tájba illő, vízi növényvilág motívumaiból tevődnek össze." (Bakonyi 1989:11) A kiugró párkányok alatti falmezőket eredetileg vízitündérek díszítettek, de ezeket a család konzervatívabb ízlésű hölgytagjai rövidesen lekapartatták. Az épületbelsőről Bakonyi az alábbi szenvedélyes elemzést adja: „A homlokzatok alkalmazott stilizált növényi ornamentikája a lépcsőházban is folytatódik. A gyökérből kinövő indadísz vaspálcán felfutva virágcsokorba szökken. A rácsmezőkön sáslevelek között bimbós és kinyílt liliomok láthatók, melyek felfelé lüktető, sodró hatást keltenek. Az orsótérbe pillantva csupa kinyílt virág látható, s ez minden irányban élményszerűvé teszi a közlekedést. Az épületen található ritka szépségű kovácsoltvas munkákat Fekete Pál (1873–1908) szegedi díszkovács, a hazai szecessziós kovácsművészet egyik invenciózus, kitűnő formaérzékű mestere készítette Magyar Ede rajzai alapján. A lépcsőház minden ablaka más és más osztású, a vékony ablakosztó bordák is virágmotívumokra emlékeztetnek. A lépcsőt kísérő szalagdísz ismétlődő elemekből álló, felfelé hullámzó kalligráfiái is fokozzák a lépcsőház varázsát." (Bakonyi 1989:12) Bakonyi szerint a főbejárat feletti orommezőbe komponált két lófej a lótenyésztéssel is foglalkozó földbirtokosra, míg a sarokrész tetején terpeszkedő madár az egykori „Fekete sas" utcára utal. A szegedi Reök-palota megépítése hírnevet szerzett Magyar Ede számára. Sorra kapta a megrendeléseket, főképp lakóházak építésére. 1909-ben egy országos tervpályázat nyerteseként kapott megbízást az 1400 fő befogadóképességű kaposvári színház tervezésére. Építése 1910 januárjában kezdődött, 1911 áprilisában tartották a vasbeton szerkezetek teherpróbáját. A szeptember 2-án felavatott épületről a korabeli sajtó „Szegedi építészek remekműve" címmel számolt be. Magyar Ede 1912. május 5-én szíven lőtte magát. Említésre méltó további munkái: Schäffer-ház, Szeged (1904–05); református templom, Nagykikinda (1908 körül); Ungár–Mayer-palota, Szeged (1910–11); Református-palota, Szeged (1910–12); Simon-palota, Hódmezővásárhely (1912–13). Tragikusan rövid, de megkerülhetetlen alkotói munkásságával a magyar szecesszió kiemelkedő tervezői közé tartozik. Azok közé az alkotók közé sorolhatjuk, aki az európai áramlatok, fejlődési tendenciák megjelenésével egy időben tudta magáévá tenni a kor szellemét, az új eszmét és a korszerű látásmódot. A Reök-palota jellegzetes formálása egyedülálló hazánkban; kompozíciós módszerei, plasztikai elemei Európában is ritkaságnak számítanak. szeged reok palotaAz építészetben és az iparművészetben egyaránt a tartalom és a forma közeledését, új stiláris egység megteremtését hozta a szecesszió. Mind a használati tárgyak, mind az épületek tervezése során a funkcióból indultak ki, amit a természeti képződmények, a növényi formák törvényszerűségeinek megfelelően alakítottak, formáltak. Építészettörténeti elemzők a szecessziós építészeti formák eredetét William Blake (1757–1827) festményeire vezetik vissza. Bakonyi is hivatkozik Edwin Johnston, ír származású művészettörténész megjegyzésére: „A hatalmas görbevonalú erkélyek és a növényi frízek az utcasarok kiugrásán futnak össze egy szabálytalan ház-orom állkapocsba, mely William Blake Atyaúristenének távoli hasonmása." (Bakonyi 1989:11). A fantázia szárnyalásának csúcsát alighanem a katalán építész, Antoni Gaudí (1852–1926), a szecesszió talán legérdekesebb és legeredetibb egyénisége alkotta meg. A szegedi Reök-palota „testvérének" valóban a barcelonai Casa Batlló vagy a Casa Milá épületeket tekinthetjük, amelyek a szegedivel egy időben épültek. Homlokzati megjelenésben és a belső terek részleteinek megformálásában is kimutatható a rokonság. Ugyanakkor mindketten merítettek a brüsszeli Victor Horta épületeinek formavilágából. Mintául szolgálhatott például a közismert brüsszeli épület, a Tassel-palota (1893) vagy Horta 1898–1900 között épült saját lakóházának jellegzetes térképzései, az előcsarnok és a lépcsők részletei is. Továbbá francia párhuzamként Hector Guimard (1867–1942) nevét kell még megemlítenünk, aki nagy hatást gyakorolt kortársaira az 1900. évi világkiállításra elkészült legismertebb munkáin keresztül, mint például a párizsi metró lejárati pavilonjaival vagy lépcsőfoglalatai dekoratív vonalvezetésével. Mindkettejükre az expresszív, plasztikus formálás, a gazdag részletképzés, illetve a felületek mozgalmas kezelésmódja jellemző. A 20. század második felében több átalakítást és felújítást is megélt az épület. Az egykor városi palotának szánt különleges szecessziós palota mostani felújítása, átalakítása után még többet mutat belső értékeiből is. A földszinti terek nyilvánossága után az emeletek is közösségi funkciót kaptak. A felújítás eredményeként újabb helyet vehet birtokba a város művészetek iránt érdeklődő közönsége. A szecessziós városi palota századik születésnapján megújulva, 2007 augusztusában nyitotta meg kapuit. A Reök akkori igazgatója, Herczeg Tamás az épület megálmodóihoz hasonló szenvedéllyel indította el az épület programjait. A többfunkciós kulturális célra átalakított, többek között városi képtár igényével felújított épület, a „Reök-palota – Regionális Összművészeti Központ" elsőként a „Szépség és fájdalom" című kiállítással várta az érdeklődőket.

 

Az alábbi képeken Reök Iván (1856-1923) császári és királyi folyammérnök kamaráserdei volt majorja mellett található sírhelye látható. A korabeli fotó 1925-ös, a képen özvegy Reökné Kelemen Ida.  

IMG 7760IMG 7762IMG 7763IMG 7764

Facebook Google+ Youtube Foursquare Twitter
 

Támogatók
04 delmagyar radio88 nka szeged EMMI magyarturizmus
Médiatámogatók

 artkalauz Mako TV