Intelligencia, lényeglátás, fanyar humor, egyúttal reneszánsz érdeklődés és a világra nyitott érzékenység - ezek jellemezték Dr. Fráter Lorándot.  Az alkotóművész-radiológusprofesszort elválaszthatatlan kapocs fűzte össze húgával, Sugataghy Jenőné Fráter Anikóval. Vele beszélgettünk a március 27-ig látogatható Digitális vallomások emlékkiállítás kapcsán.

Hogyan telt  közös gyerekkoruk, és hogyan kezdett el kibontakozni a testvére tehetsége?

S. F. A.: Közös gyermekkor? Inkább közös nyaraink voltak bátyámmal, Fráter Loránddal. Partiumi születésű szüleim, nemcsak a háború, hanem otthonuk és vagyonuk elvesztése után, az erdélyi kisebbségi sors elől menekülve kerültek a Csongrád megyei Apátfalvára.
Szüleim a bátyámat a pesti nagyszülőknél járatták elemibe, így biztosítva számára a továbbtanulási lehetőségét.Loránd így a pesti belváros után legalább jó levegőhöz, marosi fürdőzéshez, természeti környezethez jutott.

Én megbűvölve lógtam a nyakán, amikor csak tehettem,mert kreativitása már kisiskolás korában is varázslatos volt számomra. Máig emlékszem, hogy a fa-roller leszakadt lábtartójából folyami naszádot készített, gombostű, cérna, gyógyszeres dobozok, miegyéb felhasználásával. Nekem pedig komplett babaszobát épített gyufásdobozokból, vattából és piros krepp-papírból!

Milyen emberként emlékszik a testvérére? Hogyan egyesült a jellemében a tudós és a művész?

S. F. A.: Fiatal éveinkben egy ideig közös lakásban éltünk. Volt alkalmam megfigyelni,hogy mennyire kitartó, alapos, nagyon precíz, az élet minden percét hasznos tevékenységgel kitöltő emberré fejlődött. Orvosi működése és egész élete során sokoldalú érdeklődés jellemezte. A lakásban halomban álltak az ikonikus irodalmi és művészeti folyóiratok.Gyűjtött mindent, ami szép, s minden témakörben alapos szakmai ismeretekre tett szert.

Önnek melyek a legkedvesebb alkotásai a kiállítás anyagából? 

S. F. A.: Nehéz ebből a jelentős oeuvre-ből kiválasztani a nekem legkedvesebbet. Nagyon szeretem kis méretű, figuratív képeinek sokszínűségét: tusrajz, fotografika, és ki tudja még, milyen eszközökkel megvalósított alkotások kaleidoszkópja ez. Később élete derekán és vége felé eljutott a digitális alkotói formához, jórészt ezekből láthatunk összeállítást a kiállításon. Három, számomra megrendítő képet mégis kiemelnék:

 A "Bonjour Tristesse " címűt, mely Sagan magyarul "Jó Reggelt Búbánat"- ként megjelent kötetére utal, és a digitálisan módosított fotografikán feldereng maga az alkotó. Sose panaszolta, de egész életét krónikus, fájdalmas betegségek kísérték. A kiállításon látható Ithaka és az Egmont c. alkotásai már nem e földi lét horizontjára utalnak, a végső szabadság és megnyugvás iránti vágyát tükrözik.

Milyen érzés ma, a Reök-palotában látni ezt az életmű-válogatást?

S. F. A.: Elmondhatatlan öröm számomra, hogy Fráter Loránd művészi alkotásainak kiállítására a Reök-palota teret adott! Reményeim szerint e kiállítás képeivel a BBMK oktatói és művészet pártolói tevékenységét támogathatom.
Mérhetetlenül fontos volt számára ez a végső bemutatkozás, hiszen a nagy nyilvánosság elé korábban nem vitte alkotásait. Utolsó szívdobbanásakor is e kiállításra szánt képeit rendezte.

 

 

 

 

Sugataghyné Fráter Anikó kezdeményezésére a néhai művész magánvagyonából alapítvány létesül. A Fráter Loránd Professzor Alapítvány célja egyrészt anyagi támogatást nyújtani határon túli orvosi intézmények számára modern diagnosztikai eszközök beszerzéséhez, másrészt pedig a képzőművészet oktatásának, az esztétikai nevelésnek pártolása – Fráter Loránd különleges albumgyűjteménye és saját alkotásainak adományozása révén. A Digitális vallomások emlékkiállítás anyagát Fráter Anikó a Szegedi Tudományegyetem és a Bartók Béla Művészeti Kar javára ajánlotta fel.