Balogh Csaba, a jelenleg Magyarországon élő, erdélyi születésű kortárs képzőművész Kompozit 2.0 című kiállításának már a címe is árulkodik az egész tárlatra jellemző többértelműséggel. Szótár szerint a kompozit jelentése „társított anyag”. Az alkotások valóban anyagok társításából születtek, de amitől izgalmas lesz mindez, az a „társított képzelet”…

A művész Kolozsváron tanult a Képzőművészeti Főiskolán, majd a budapesti képzőművészetin szerzett diplomát. Már több mint 20 éve restaurátorként dolgozik: a „polgári” foglalkozása egyedi módon visszaköszön számos alkotásában. Még ha csak az utcáról lesnek be az átriumba, láthatnak három érdekes, Spirit, Opportunity és Zóna című művet. Messziről különös színvilágú absztrakt munkának tűnik – és ezzel nem is tévedünk nagyot –, de ha tudjuk, hogy restaurálás során használt, és később feldarabolt üvegpalettákból készültek, rögtön másképp nézünk rá. Balogh Csaba műtermében önálló alkotássá álltak össze azok a paletták, melyekről például a barokk festmények vagy épp Munkácsy Mihály, Aba-Novák Vilmos színei köszönnek vissza. Több száz művész ezernél is több alkotását idéznek meg a művész munkái a Reök-palota termeiben egyfajta rejtett módon.

Nemcsak az üvegpaletták, hanem az ecsettörlésre használt kendők is megjelennek a falakon – Balogh Csaba különleges tehetsége, hogy az egészen hétköznapi tárgyakat, melyeket mások kidobásra ítélnének, „átlényegíti” műalkotássá. Az székelyföldi otthon is megjelenik a Farkasfog-sorozatán: a jellegzetes farkasfog faragás és fecskefarok csapolás motívuma köszön vissza a képeken.

Szintén a kidobásra szánt tárgyakkal játszik a Pane per poveri (Szegények kenyere) című installációjával: elektronikai cikkek csomagolását használta a művész öntőformaként. A furcsán ismerős betonelemekből jött létre egy kappadókiai ősi településre, a Csillagok háborújának egyik városára vagy egy elhagyatott ipari negyedre egyaránt emlékeztető alkotás. A Szegények kenyere Budapesten és Veszprémben is járt már, de mindkét kiállításon más elrendezésben láthatta a közönség a folyamatosan bővülő, változó művet.

Balogh Csaba nyitott, a közönség egyedi értelmezésére is váró alkotásai érdekesen hatnak a látogatókra: nem olvasható történet, hanem energia árad belőlük, amely a nézőjének képzeletét képes „munkára bírni”.