A 2016-os év palotasétái közül számomra legnagyobb szakmai kihívás az Egyetemi Tavasz és Őszi Kulturális Fesztivál idejére időzített angol nyelvű palotaséták megtartása volt.

Április 30-án immáron harmadik alkalommal fogadtuk angol nyelvű vezetett sétára a városban tanuló külföldi egyetemistákat.  Macedóniából, Norvégiából, Kínából, Olaszországból, Németországból, Indiából és Kolumbiából érkeztek érdeklődő vendégek a közel egy órás idegenvezetésre a REÖK-be.

Az hallgatók nemcsak a palotával ismerkedhettek meg, hanem rajta keresztül az utóbbi 100 év magyar történelmébe is bepillantást nyerhettek.

Októberben újabb 30 külföldi fiatal látogatott el az angol nyelvű palotasétára, bebizonyítva, hogy ilyen típusú programokra nyitottak, nagy igényük lenne ezekre. Már két éve szervezünk angol nyelvű sétákat a REÖK-ben, sorrendben ez volt a negyedik séta, és ez sikerült legjobban.

A program az Őszi Kulturális Fesztiválhoz kapcsolódott, melynek célja az volt, hogy olyan kulturális programot nyújtsunk a hallgatóknak, amely erősítheti a városhoz való kötődésüket.

Ezen a sétán is a világ legkülönbözőbb országaiból származó hallgatók vettek részt: Szíriától Mexikóig, Egyiptomtól Németországig, Indonéziától Iránig, legtöbben nem a környező európai országokból érkeztek.

A látogatók a Szegedi Tudományegyetem karain folytatják tanulmányaikat, a gyógyszerészettől a jogig, a fogorvoslástól és élelmiszermérnökségig. Megannyi tudomány- és szakág képviselői voltak kíváncsiak a szecessziós Reök-palota ismertetőjére.

A gyülekező alatt beszélgettem a vendégekkel. Sokuk kedvence a Dugonics tér, amely nyilván azért is nyerte el ezt a kitüntető címet, mert a legtöbben napi sétájuk alkalmával érintik a helyet.  Lenyűgözte őket a Fogadalmi templom, Szeged egyik jelképe. A vendégek közül szinte mindenki szívesen ajánlaná a várost otthoni ismerőseinek, hiszen nagyszerű élmény itt eltölteni pár napot.

Az angol nyelvű palotaséta végén a vendégek alig akartak hazamenni, a program átalakult egy beszélgetős estté.

A beszámolót a palotasétákat vezető Csikós Ildikó írta.

Fotó: Vörös Zsolt