Október 14-én 19 órakor láthatja a közönség a Dosztojevszkij kisregényei nyomán íródott előadást. A produkcióra teljes áron 1500, diákigazolvánnyal 1300 forintért vásárolható belépő.

Hősünk folyton úton van, keresgél, helyet változtatva éli világát. Ott talál otthonra, ahol épp lecövekel. Környezetében nincsen senki, úgy érzi, az egész világon csak ő létezik. Állandóan azon őrlődik, ő hagyta-e el a világot vagy a világ hagyta magára őt? Önmagával való dialógusai során kérdez rá az ember alapvető értékeire, ám a válaszokat a nézőkre bízza. Féltett gondolatait, sértettségét, frusztrációit boncolgatja, és közben egyre jobban feltárja személyiségéből azt, ami a felszín alatt bugyog benne. Minél többet beszél, annál inkább magunkra ismerhetünk mondataiból, elejtett megjegyzéseiből, tétova gesztusaiból. Ahogyan a tojáshéj megreped, majd lehull, úgy tárja elénk egy világtól eltávolodott figura sorsán keresztül mindennapi félelmeinket, vágyainkat, örömeinket Zuvoljov.

Rendező: Barnák László színművész
Színpadra alkalmazta: Pozsgai Zsolt
Kreatív team: Dusha Béla fotóművész

Részletek: https://www.facebook.com/elvesztve/ 

Walden Production

 Arthur Rimbaud: Részeg hajó

Hogy jöttem lefelé a halk és hüvös árral,
a vontatók sora egyszerre elmaradt:
versenyt nyilazta egy hajrázó indián-raj
festett karókra vert, meztelen húsukat.

Nem gondoltam velük, - s azzal se, tág ölemben
angol gyapot pihen vagy belga búza ring,
a vontatók jaja hogy elcsitult fülemben,
vitt-vitt a vén folyó kényem-kedvem szerint.

S a téli tébolyult hullámok zord dagályán
robogtam - siketen, mint gyermekagy - tova!
Az omló földű félszigetek partja táján
győzelmesebb vihar nem tombolt még soha!

A tenger vihara fölszentelt tíz vad éjen,
kis táncos parafát, könnyű hab kénye vitt
az örök temetőn, a hömpölygőn, a mélyen
s nem bántam már a part hunyorgó fényeit.

Mint gyermekajkon a borízű alma húsa,
a zöld, lágy lé befolyt fenyő-bordámon át,
a kormányrúd levált s lemállt a horgony gúzsa,
s hab mosta kék borok és hányások nyomát.

S azóta fürdök itt a tejszínűn derengő
és csillagringató tenger dalaiban,
a zöld azúrt iszom, hol néha egy merengő
és mámoros tetem bús sajkaként suhan,

s hol enyhekék habot a rőtcsillámu napban
a mámor fénye fest s halk rengés lágyogat,
ízzóbban, mint a szesz s a dalnál is vadabban
erjesztve a fanyar és vérszín vágyakat.

Villámmal dúlt eget és örvényt vak robajjal,
tölcsért és áramot, mind láttam, és az est
árnyát s amint riadt galambként száll a hajnal -
s láttam, amit csupán fült fantázia fest.

Néztem, már süllyedő, borzongó titku napba
s láttam nyalábba nyúlt, alvadt violafényt,
mely tündökölve dőlt hömpölygő fodrú habba
antik tragédiák merev s zord hőseként.

Álmodtam zöldes éj káprázó hómezőit,
a tenger szemein csók volt az éjsetét,
kerengő áramu, rejtelmes-uj erő vitt
s hallottam sárga és kék foszfor énekét.

És hó múlt hóra s én zátonyok közt robogtam
a kergült csordaként torló hab taraján
nem bánva, máriás szirtfok ragyogó, roppant
talpával tiprat-e a hörgő óceán?

Megjártam Flóridát, a messzi mese-tájat,
láttam párduc-szemű, virágos testeket
s a horizont alatt kék habban méla nyájat,
s fölöttük ölelő szivárvány reszketett.

És mocsár fortyogott és óriási varsán
rohadt a sás között leviatháni hal,
szélcsendben víz omolt, s hallottam, hogy a harsány
örvény zuhog s mohón a messzi martba fal.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot s a barna
öblök rém roncsait láttam s a hajnali
parázs eget, s kigyót, tetvektől szertemarva,
a görbe, mélyszagú fákról lehullani.

S a gyermekeknek óh be boldogan mutatnám
a kék s arany halat, mely zengve felszökellt.
Virágos habverés áldotta bús utam már
s a puha-puha szél hízelgőn lengni kelt.

S a tenger - pólusok gyötörték s unt világok -
míg zsongó jajszava oly lágyan rengetett
özönnel szórta rám a sárga árnyvirágot
s asszonyként türtem én, térdelve, reszketeg.

S mint imbolygó sziget, ringatta renyhe testem
a lármás, napszemű, szennyhullató sirályt
s ringattam néha holt tetemet, hogyha resten
rossz láncaim között aludni mélybe szállt...

Bitang bordáimat a rongy hínár alázta
s madártalan terek űréig vert az ár,
vizektől részegült roncsom ki nem halássza
se fürge monitor, se lassú bárka már.

Én szálltam szabadon, ibolyafényű ködbe,
s a mennyet fúrtam át, e bíborló falat,
és most a nap moha és azúr nyála föd be:
költőknek ritka és zamatos jófalat.

S villamos rája-rajt sodortam és tolongott
setét csikóhal is a balog tat megett,
vad juliusi fény és izzó lángdorongok
verték tölcsérbe fönn a sűrű-kék eget.

Kit Behemót buja s hars poklához az orkán
borzongató dühe ötven mérföldre vitt,
én, örök bujdosó a kék ég horizontján,
csak szánom Európa kivénhedt földjeit.

Láttam sziget-csodát! Csillagzó szemhatárral!
Fölötte meghasadt, mámoros menny terült!
Jaj, ott bujtál-e meg, alvó aranymadár-raj
az éjek mélyein: jövendő, szent Derű?

Igaz, sírtam sokat. Ugy elgyötört a hajnal
s minden hold szörnyű volt és minden nap sivár.
És részeggé tömött a kéj keserve. Jaj, jaj,
csak szétrepedni már! Csak elsülyedni már!

Ha vágynám vízre még ez unt Európában,
hűs tócsa volna az, setét és pici tó,
hol bús fiucska ül az alkony illatában
s pillangóként libeg egy csöpp papírhajó...

Akit már fürdetett hullámod, lusta tenger,
kalmárul szállhat-e gyapottal révbe még?
Nem, nem! s a lobogók és lángok dölyfe sem kell,
nem állom már a mord hidak nehéz szemét...

KARDOS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

Recept:

Vörösboros nyúlcomb medvehagymás krumplipürével

Egy öntött vas edényben hevítsük fel az olajat, a megmosott, szárazra törölt, besózott nyúlcombok minden oldalát pirítsuk meg hirtelen, majd tegyük félre. Gombát mossuk meg, ha nagyok, daraboljuk fel. A megtisztított répát vágjuk karikára. A hagymát, fokhagymát pucoljuk meg és szeleteljük apróra. A forró edénybe tegyük a felkockázott császárszalonnát, majd dobjuk hozzá a hagymát, fokhagymát. Néhány perces pirítás után mehetnek bele a zöldségek, a hús, a bor, só, bors, babérlevél, és a fűszercsokor (bazsalikom, rozmaring, kakukkfű). Fedjük le és alacsony hőfokon gyöngyöztessük 2-3 órán át. A meghámozott, kockára vágott krumplit sós vízben főzzük meg, szűrjük le, keverjük el a vajjal és a tejföllel, és a felaprított medvehagymával. Ha a hús puha, omlós, de soknak ítéljük a szószt, kapcsoljuk fel a hőfokot alatta és redukáljuk le. A vörösboros nyúlcombokat a krumplipürével tálaljuk, kis petrezselyemmel megszórva! Jó étvágyat! Bon appétit! Enjoy your meal! Guten apettit!