VINKLER 100 - Fantasztikus realizmus

Vinkler László kiállítás nyílik Szegeden a REÖK-ben, a festő-tanár születésének századik évfordulóján.. Nátyi Róbert, kurátor szolgált részletekkel a Páholy számára.

2012-ben ünnepeljük Vinkler László születésének századik évfordulóját. Jelentős, Szegeden élő képzőművészről van szó, aki 1947-ben megalapította a Rajz és Művészettörténeti Tanszéket a városban. Első tanszékvezetője volt az intézménynek, és pedagógusként is nagy hatású életmű az övé. 1980-ban bekövetkezett halála óta mintha nagyon sokan elfelejtették volna a munkásságát, illetve Szegeden talán nem is ez történt, ám a művészettörténész szakma nem tartja súlyához, jelentőségéhez mérten számon.

Ez egy tematikáját és stílusát tekintve is nagyon színes életmű, sokféle csoportosításra van módunk. Egy rendszerezett, keresztmetszetében érvényes kiállítást hozunk létre. Érdekessége lesz a kiállításunknak, hogy kizárólag a magángyűjteményekben fellelhető anyagból dolgozunk majd, sok ismeretlen képpel. Évek, évtizedek óta nem látott, közönség elé nem került vásznat teszünk nyilvánossá a kiállításunkon.

Ez súlyos, szakmai kérdés. A freskókat festő Vinklert például nem ismerjük. Tudjuk, hogy a petőfitelepi templomban van munkája, hogy dolgozott a Püspökségnek, de a művészettörténet még nem foglalkozott ezekkel az alkotásokkal. Ez nagy hiányossága a szakmának, de a kiállítások erre a területre is ráirányíthatják a figyelmet. Közben az elmúlt két évtizedben ennek az iskolának a hazai képviselőit újra fölfedezték, a nagy murális munkák újraértékelése megtörtént, de ezekből Vinkler László kimaradt. Az átfogó hazai kép megrajzolásához viszont az ő életművének ezen darabjait is elemezni, értékelni kellene.

A portrékat készítő Vinklert ismerjük, a mestert és a pedagógust szintén. Teoretikus munkáival is jelen van, néhány esztendeje jelent meg a Stiláris metamorfózisok című kötete. Ebben művészettörténeti írásainak csokra található.

Jó néhányan fölfigyeltek a hatvanas évekbeli nagy, tasiszta munkáira. (A tasizmus a múlt század negyvenes éveiben kialakult festői irányzat, M. Seuphor 1950-ben használja először a tache – folt, paca – kifejezést. Legjelesebb képviselői a német Wols, az amerikai Jackson Pollock és Mark Tobey – a szerk.) A magyar festészetnek egy olyan pillanata ez, amikor ezek a munkái mindenképpen nóvumnak számítanak itthon. A vidéken élő festők között alig van példa erre az irányra, ő pedig egy egész ciklust hozott létre, hiszen legalább másfél évtizedig festi a tasizmushoz sorolható képeit. Ehhez a nagyon sűrű, szinte dionüszoszi mélységhez sokáig vissza-visszatér. Festett így magyar festő, Hantai Simon, ám ő Párizsban élt. Vinkler munkáiban tehát tetten érhető az igazodás az európai művészeti irányzatokhoz, és a nonfiguratív, a gesztusfestészethez közelítő vásznai is nagyon erősek az életműben. Szuromi Pál művészettörténész megkezdte ezeknek a festményeknek a feldolgozását, egy albumot is publikált erről, ám a kutatásokat tovább lehetne és kellene is folytatni.

A mitológiai témájú képei a saját korában keltettek némi visszhangot, ám ezek nem terjedtek tovább a napi, zsurnalisztikai megnyilvánulásoknál. Ezen a területen is vár még ránk munka, hiszen Vinkler a hetvenes években egy olyan irányba fordult saját festői világában, amelynek kifutásában a halála is megakadályozta. A kiállításokhoz tehát egy kutatói magatartásnak, az összefüggéseket feltáró elemzéseknek is kapcsolódnia kellene, hiszen biztosan várnak még meglepetések ránk ebben az oeuvre-ben.

Vinkler László életéről itt olvashat.