intézetvezető egyetemi tanár
(SZTE BTK, Angol-Amerikai Intézet; Közép-Európai Egyetem, Budapest)

A hatalom ikonológiája. A 450 éves Shakespeare és a Szegedi Szabadtéri

Előadásom Clifford Geertz kultúra definíciójára épül, melyet én így egészítek ki: "a kultúra olyan multimediális, ön-reflexív és narratív társadalmi gyakorlat, melynek során az értelmező közösség létrehozza, interpretálja és működteti identitását." Az identitás elválaszthatatlan a hatalom ideológiájától és gyakorlatától, a multimediális kulturális repre¬zen¬tációk egyik leg-összetettebb formája pedig a színházi előadás és annak ideája a dráma. A színpadon megjelenített történetek gyakorlatilag kivétel nélkül hatalmi viszonyokat ábrázolnak, legyenek azok akár a politika színpadáról, akár a magánélet, a családi, vagy szerelmi viszonyok területéről vettek. Különböző korokban más-más vizuális, a hagyomány által szentesített ikonológiai elemek segít¬ségével tették érzékletessé eme hatalmi rendszerek megjelenítését. Előadásomban – kapcsolódva Shakespeare születésének 450. évfordulójához – az angol drámaíró korában használatos eszközöket vetem össze a modern színházi trendek fogásaival és itt kitekintek a Szegedi Szabadtéri Játékok történetének Shakespeare-bemutatóira is (Szentivánéji álom, 1963; Hamlet, 1967; Romeo és Júlia, 1972; Lear király, 1977; III. Richárd, 2002).

The Iconology of Power. Shakespeare at 450 and the Szeged Open Air Theatre

My talk is inspired by Clifford Geertz's definition of culture which I have developed as follows: "culture is a social practice of multimedial, self-reflexive, and narrative representations by the help of which a community constructs, interprets, and operates its own identity." Identity is inseparable from the ideology and practice of power, while one of the most complex forms of cultural representation is the theatrical performance and its idea, the drama. The stories put on stage are almost entirely about power relations, whether taken from political or private life, ambition, jealousy, competition, love. Different ages have been using different visual means – tradition-based iconology – to vividly represent these power relations. Prompted by the 450th anniversary of Shakespeare's birth, I shall compare the iconology of power in Shakespeare's time with that of the contemporary modern theatre. Here I shall also look at the Shakespeare-stagings during the decades of the Szeged Open Air Theatre (Midsummernight's Dream, 1963; Hamlet, 1967; Romeo and Juliet, 1972; King Lear, 1977; Richárd III, 2002).